Oktatás közel hozzád
Magyarország nem csak Budapestből áll. Szerinted is könnyebb lenne velünk tanulnod, ha közelebb lennénk hozzád? Mi is így gondoljuk. Azt is tudjuk, hogy nem egyszerű a budapesti tanfolyamainkat összeegyeztetni a munkáddal, magánéleteddel. Ráadásul sok utazással jár, ami idő, és pénz. Azt is tudjuk, könnyebb a tanfolyam elvégzése után úgy barátoknak maradni, ha közelebb laktok egymáshoz.
A távolság, számunkra nem akadály: ezért úgy döntöttünk, hogy ideje annak, hogy a NEXTFOTO kimozduljon Budapestről. Elmegyünk tehát közel hozzád. Mert szerintünk neked is pontosan ugyanaz a magas színvonalú oktatás, azok az oktatók, ugyanazok a gépek, technikai eszközök, ugyanazok az oktatók járnak, mintha a fővárosban laknál. Nézd meg, melyik városokban tervezünk idén tanfolyamot. Válaszd ki azt a helyszínt, amelyik legjobban megfelel Neked. Kattints rá, és gyere el a tanfolyamunkra! Mi ott leszünk!
HOL VEHETSZ RÉSZT
KEZDŐ TANFOLYAMAINKON?
Az első 5 jelentkezőnek bónuszként 30.000 Ft értékű konzultációt adunk ajándékba!
A NEXTFOTO alapítója és társtulajdonosa, Bóka Attila "Morten" több, mint 20 év tapasztalatával, megannyi díjjal és több tízezer fotóval a háta mögött pontosan tudja, mik azok az apró részletek, amitől tényleg lélegzetelállítóvá válik egy fénykép - a teljes tanfolyam erre épül.
Ráadásként limitált ideig, az első 5 jelentkező számára egy 60 perces konzultációval készül, amelyet a tanfolyam elvégzése után vehetsz igénybe - felteheted kérdéseidet, kielemezheted vele a képeidet, és néhány extra "szuper titkos" trükkel is gazdagabb lehetsz!
A NEXTFOTO ESSZENCIÁJÁT
ADÓ SZAKMAI GÁRDA
Hack Róbert
Hack Róbert
A Práter utcában végzett fotósként, később az ELTE-n művelődésszervező diplomát szerzett. 1985 óta a műemlékvédelem területén dolgozik, alkalmazott fotográfusként, 2001 és 2012 között fotóműterem-vezetőként. Képei tudományos kiadványokban, könyvekben jelentek meg. Több mint fél tucat önálló kiállítása volt, nagyrészt építészettörténeti témákban. 2011-ben és 2013-ban felkérték a Wiki Loves Monuments fotópályázatának zsűrijében való részvételre. 2008 és 2011 között a műemlékem.hu fotópályázatához írt szakmai elemzéseket.
Gyócsi Tamás
Gyócsi Tamás
Bóka Attila „Morten”
Bóka Attila "Morten"
Közel 20 éve kezdtem komolyabban foglalkozni a fotózással, de előtte sem állt tőlem távol a vizuális ábrázolás. Videoklipek és reklámfilmek forgatásával foglalkoztam évekig. Los Angelesben a Warner Brothers stúdióban volt szerencsém testközelből szemlélni a filmgyártást. Magával is ragadott ez a világ, de végül a fotózásban teljesedtem ki igazán.
Közel 6 évig vezettem a sikeres pályát befutott ZebrArt Stúdiót, ahol közel 1000 leoktatott diákkal a hátam mögött, valamint sok sok fotózás tapasztalatával felvértezve indítottam el új vállalkozásomat a NEXTFOTO-t. Remek, összeszokott csapatommal új és merész terveket dédelgetünk a jól bejáratott projectek mellett. Valamint bízunk benne, hogy tesszük ezt mindenki örömére és elégedettségére majd.
Keller Dániel
Dénes Gábor
Már gyerekkorom óta csodálattal figyelem a fotózás sokszínű világát. Sokáig csak hobbiként tekintettem rá, de egy idő után szerettem volna elindulni a tudatos képalkotás irányába. A Nextfotonál elvégeztem az alaptanfolyamot, de olyannyira magába szippantott ez a világ, hogy beiratkoztam egy OKJ-s képzésre, ahol hivatalosan is fotográfussá váltam. A szakmámban, a mindennapjaimban kommunikációval foglalkozom, így valószínűleg azért áll hozzám oly közel a fotózás, mert a fényképeinkkel is kommunikáljuk, hogy kik vagyunk, milyennek látjuk a körülöttünk levő világot, illetve milyen lelkiállapotunk, amikor elkészítünk egy képet. Nem csak a saját, hanem a modelljeim érzelmeit is szeretem átadni egy-egy alkotáson keresztül, legyen szó egy pillanatképről, vagy előre felépített koncepció fotózásról. Közel állnak hozzám a portré, a riport, a jelentés nélküli, a street, valamint a természetfotók is. Akkor vagyok a legszabadabb, amikor járhatom az utcákat és számomra vonzó témákat kaphatok lencsevégre, vagy amikor kitalálok egy koncepciót és megvalósíthatom azt. Haladok a megkezdett utamon, hiszen messze még a csúcs, de napról-napra egyre többet teszek azért, hogy elérjem.
Benyuska Péter
Benyuska Péter
Nagyon régóta szenvedélyem a fotózás. 2009-ben vettem az első komolyabb gépemet. 2015-ben hegymászó baleset után fordultam 100%-ban a fotózás felé. Ekkor már nem csak hobbi szinten érdekelt a képalkotás. Jó pár évvel ezelőtt, jómagam is a NEXTFOTO-nál végeztem alap tanfolyamot. Ez olyan alapot és lendületet adott nekem, hogy ezután be is iratkoztam a Práter-be és ott elvégeztem a hivatásos fotográfusi szakot. Ezután lett lehetőségem visszatérni a „bázisra” a NEXTFOTO-hoz, ahol egyre több és egyre komolyabb feladatot bíztak rám. Már nem csak fotós feladatokat látok el és vezetem a műterem részt, hanem évek óta átadom a tudásomat és tapasztalatomat a tanulóknak, amit, az évek során szereztem. Csoportos és magán oktatásokat is csinálok, valamint önálló workshopokat is tartok. Kedvenc területem a stúdió fotózás, a portré és emberábrázolás. De egyéb területen is számíthatnak rám a NEXTFOTO-nál!
Kömöz Gergely
Kömöz Gergely
Leginkább a vízparti témákat, a tájképeket kedveli, de más területeken, így városokban elő emberekről, épületekről, különböző rendezvényekről és eseményekről is készít képeket. Fényképeit többnyire digitális technikával készíti, a különlegesebb hatások eléréséhez szűrőket használ. Számos hazai és nemzetközi fotópályázaton ért el sikereket, fényképei kiállításokon, magazinokban szerepeltek. Eredményei közül a XXVII. Sajtófotó pályázaton elért első helyezésére, és az EISA Photo Maestro 2009-2010 fődíjára a legbüszkébb.
Sherry Arrele
Sherry Arrele
Fotósként és grafikusként végeztem, egyaránt megismertem a régi és modern vizuális trendeket. Látásmódomat, program-és technikai ismereteimet folyamatosan fejlesztem, célom, hogy mindig eredetit és különlegeset alkossak. Saját stílusom leginkább a stúdiófotózásban bontakozik ki. Imádom modelleimet és különleges személyiségüket megismerni, majd közös munkánk eredményét viszontlátni a fotókon. A szakma iránti elkötelezettségemet és lelkesedésemet szeretem megosztani tanulóimmal, akiktől rengeteg inspirációt és pozitív visszajelzést kaptam eddigi munkám során.
Vass Szabolcs
Vass Szabolcs
2006-ban kezdtem komolyabban foglalkozni a fényképezéssel. Kezdetben egy bridge géppel és egyéb fotós kiegészítőkkel próbáltam az általam elképzelt képet elkészíteni. 2008-as évben megvettem első DLSR gépemet és hozzá egy makró objektívet, tagja lettem az Ágens Fényfestő Egyletnek melynek közreműködésével több kiállításon és pályázaton is szerepeltem. Későbbiekben már egyénileg is megmérettem magam, első díjamat a Zöld bolygó 2008 pályázaton érdemeltem ki. Elfogadták és kiállították képeimet többek közt: a Lumix, National Geographic, Év természetfotósa, Magyar Sajtófotó pályázatain. A fotózás több területén kipróbáltam magam, de a táj és a makró fotózás áll a legközelebb hozzám. Soha nem elégszem meg általam elkészített képpel, mindig szeretnék valami újat mutatni. Ennek érdekében mindig próbálok érdekes, látványos nézőpontot keresni, és képeim segítségével felhívni a figyelmet a természet apró csodáira.
Pataki Tamás
Pataki Tamás
Az elhagyatott helyek szerelmese. 2017-ben, minden cél nélkül vásároltam meg első fényképezőgépemet, ekkora még semmiféle elképzelésem nem volt arról, hogy majd milyen témát szeretnék fotózni. Fél évre rá teljesült egyik gyermekkori álmom, eljutottam a csernobili zónába, ahol teljesen magával ragadott az elmúlás gyönyöre. Ezek után elkezdtem felkutatni és megszállott módjára meglátogatni a Magyarországon található elhagyatott helyeket és megismerkedtem az urbex fogalmával, életformájával. Teljesen rabja lettem ennek a különleges stílusnak. A hazai helyek után Európa különböző országai következtek. Megszámolni is nehéz hány ilyen túrán vagyok már túl, de még mindig úgy érzem, szinte semmit se láttam. Több országos tv, újság és egyéb médiaszereplés, fotópályázat után büszkén mondhatom, nagy szerepem van abban, hogy az urbex mára már egy szélesebb körben ismert műfaj idehaza is.
Balogh Zoltán
Balogh Zoltán
Hivatásos fotóriporter, az MTI főállású munkatársa.
Főként emberábrázolás, dokumentarista és szociofotó érdekli, de esküvő, épület és táj fotózásban is több éves tapasztalata van. 2006-ban kezdett el fotográfiával foglalkozni, azóta számos hazai és külföldi pályázaton, kiállításon, nyomtatott és online médiában szerepeltek már képei. 2008-ban a MAFOSZ az év fotósának választotta. 2016-ban az év sajtófotósa díjat nyerte el Hír-, eseményfotó (egyedi), valamint a Képriport (sorozat) kategóriákban, de még további számos hazai és nemzetközi díjjal büszkélkedhet.
Szász Norbert
Szász Norbert
Amatőr futó, sportoló. Közel 10 évvel ezelőtt egy sérülés miatt vettem első digitális fényképezőgépemet, hogy a haverokat lefotózzam egy futóversenyen. azóta ez a fotós hobby csak erősödött benne, sőt utóbbi években számos felkérést kaptam fotózásra, sőt egyes alkalmakkor videózásra is főleg a sport területéről. 3 évig heti rendszerességgel fotóztam a NIKE eseményein, a hazai Salomon és Asics márkák fotózását és én csinálom, valamint a Runner’s World magyar kiadványában is több alkalommal én fotóztam a címlapot. Sportos mivoltomat fotózás során sem hazudtolom meg, igaz stúdióban is néha megjelenek, de igazi fotósterepem a szabad.
Laza Tamás
Laza Tamás
2001 óta tanítok, tehát idén 23 éves tanítási tapasztalattal rendelkezem. Első fényképezőmet 1997-ben kaptam, majd az első tükörreflexes gépet 2010-ben vásároltam. Ekkor végeztem el az első fotótanfolyamot (NEXTFOTO) majd vettem részt különböző workshopokon, továbbképzéseken. Az elmúlt években több fotópályázaton értem el helyezést, legutóbb 2016-ban a Tokaji Fotószalonon a zsűri beválogatta a legjobbak közé és kiállította a Tejútról készült képemet, illetve a 2017-ben a Csillagfotós WS keretében készített képemel a Mavir pályázatán II. helyezést értem el.
Gorotyák Daniella
Gorotyák Daniella
15 éve kezdtem fotózással foglalkozni, kezdetben csak hobbiként, majd az évek alatt egy új hivatás bontakozott ki belőle, miközben lépésről-lépésre alakítottam ki a saját stúdiómat. 2012-ben elvégeztem Szegeden az alkalmazott fotográfus szakot.Leginkább az aktfotózás lett az a terület, ahol igyekeztem a képességeimet kiteljesíteni. Szívesen dolgozom együtt sminkesekkel, divattervezőkkel, ékszerészekkel hogy egy-egy művészi projektet közösen megvalósítsunk. Évekig voltam a bajai Duna Fotóklub titkára, majd a Moholy Fotókör vezetője. Az itt szerzett tapasztalatok nagyon sokat segítettek, amikor az első önálló akt kiállításomat szerveztem.
Díjak elismerések:
– 3th GREEK PHOTOGRAPHIC CIRCUIT/Greece – Judges choice
– MNE PBK CIRCUIT 2017/Montenegro – Salon gold medal
– 2nd International Salon Shadow 2015/Serbia – Salon gold medal
– PhotoArt Prague International Photographic Salon/Czech Republic – FIAP gold
– Swedish International Exhibition of Photography 2018 – PSA Ribbon
Szabó Ákos
Szabó Ákos
Szabó Ákos vagyok, fotós, immáron tízedik éve ez a foglalkozásom is. A Békés megyei Mezőhegyesen születtem, de jelenleg Mezőkovácsházán élek. A fotózás hobbinak indult, de végül úgy döntöttem, a tanári pálya helyett az alkotó munkát választom. Fotós tevékenységem szerteágazó. Hosszú éveken át fotóriporter voltam egy megyei napilapnál (Békés Megyei Hírlap, BEOL), és fotóztam az ország legnagyobb országos agrárhetilapjának is. (Magyar Mezőgazdaság). Több agrár témájú országos és nemzetközi fotópályázat győztese vagyok, rendszeresen naptárak jelenik meg mezőgazdasági képeimből. A fotózás csak tizenéves koromban kezdett igazán érdekelni. Előtte lehetőségem sem volt kipróbálni a fotózást, a családban fényképezőgépünk sem volt, a nálunk sosem foglalkozott senki ezzel a hivatással, még lelkes amatőrként sem. Számomra a fotózás egy önkifejeződés is; van egy látásmódom, ami a fotóimon visszaköszön. Hogy ez művészi-e? Hogy ez érdekes-e? Ezt nem ítélhetem meg; tegye ezt a publikum. De egy biztos, hogy fotósként emlékeket készítünk a pillanatokról, amit így megőrzünk a jövő számára. Ez pedig felelősségteljes, mert nem mindegy, milyen minőségű emléket készítünk. Azonban az utóbbi pár esztendőben két fő témára összpontosítottam: az iskolai fotózásokra (balalgás, szalagavató, tabló) és az esküvők megörökítésére. Mindkettő terület komoly és felelősségteljes. Miért? Mert örökérvényű emléket készítünk. Azok a fotók nem csak dokumentálnak, hanem érzéseket, történéseket raktároznak el a jövő nemzedéke számára is. Ezért nagyon fontos, hogy milyen emlék marad egy-egy ballagásról, vagy esküvőről, ami életünk fontos mérföldkövei. Éppen ezért igyekszem lelkiismeretem és lelkesedésemet beleadva végezni ezt az „emlékmegőrzést.” A természetet is nagyon szeretem, mindig is lenyűgözött. Legutóbbi két kiállításom is ezek köré összpontosult. Szeretem észre venni a környezetemben rejlő szépségeket, még az apróbbakat is. Keresztény emberként a természetről az jut eszembe, mennyire szépen látszik a Teremtő Isten kezemunkájának precízsége, szépsége és humora. Mottóm egyszerű: „Fotózz és fejlődj!” A legjobb tanító a tapasztalatszerzés, amihez ha kellő motiváció párosul, akkor adott a siker. A siker pedig még több alázatosságra és szerénységre ösztönöz.
Abonyi Attila
Abonyi Attila
Orosházán születtem, itt ismerkedtem meg a fotózással még tizenéves koromban. Analóg technikával kezdtem a fotózást hobbi szinten. Mióta jobban elterjedt és elérhetőbbé vált a dslr fotózás világa, azóta inkább ezzel dolgozom, mert sokkal kényelmesebb, rugalmasabb. Évekig dolgoztam a városi televíziónál, ott is még analóg technikával kezdtem, később pedig digitálissal tevékenykedtem mint operatőr és vágó. Bedolgoztam a BEOL-nak is képriportokat készítettem, főleg autóversenyekről. Fotózok rendezvényeken, esküvőn, ballagáson, családi eseményeken, koncerteken. Szeretem megörökíteni a tárgyakat, épületeket, természetet, technikai sportokat. Szívesen használom kreatívan a fényképezőgépet, nem csak a könyvekben leírt dolgokat követem. Eredményesen szerepelek különböző fotópályázatokon. Kiállításokon, kiadványokban, könyvekben jelentek már meg alkotásaim. Néhány éve vezetem az orosházi fotóklubot, kapcsolatban vagyok fotóművészekkel. A fotó, mint az újkori művészet egyik ágazata, igen kedves számomra. Már sok emberrel ismertettem meg a fotózás szépségeit, rejtelmeit.
Buzdor Attila
Buzdor Attila
A fotózás a szenvedélyem és a hobbim. Első vállalható fotóim 2008 körül készültek, akkoriban kerültem az emberábrázolást, főként tájakat, és városokat fotóztam. Ez mára egy szolíd 180 fokos fordulattal átcsapott abba, hogy Debrecen egyetlen kifejezetten művészi akt-, és glamour vonalon alkotó portréfotósa lettem. Nyitottam egy saját stúdiót, amit bérbe adok más fotósoknak is. Amikor épp nem hobbimnak hódolok, szeretek családommal utazni, és okosítani az otthonom a legújabb technológiákkal.
Fekete Zoltán
Fekete Zoltán
Végzettségemet tekintve fotográfus vagyok. Gyerek koromtól fényképezek. Ám tudatosan csak 2006 óta, akkor jelentkeztem a Miskolci Fotóklub Egyesület tagjai közé. 2006-tól veszek részt fotópályázatokon. 2014-től a Miskolci Fotóklub elnöke. 2015-től a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tagja. 2015-ben nemzetközi FIAP fotóművész minősítés majd MAFOSZ fotóművész címet kaptam.
Székelyhídi Csaba
Székelyhídi Csaba
Mindig is szerettem alkotni, kreatív lenni. Első tudatos fotóimat még egy bridge géppel készítettem a Vekeri-tó partján egyetemistaként, de nagyon hamar elkezdtem foglalkozni a mozgóképpel, videózással is. Egy ideig utazós videókat készítettem szerte Ázsiából, majd hazatérve kezdtem újra a fotózást. A mai napig folyamatosan fejlesztem magam és nap mint nap új dolgokat tanulok a fotózásról. Kedvenc témám a portréfotózás, legyen az akár egy cégvezető vagy éppen egy gyönyörű modell. Imádom kihozni az emberekből azt, ami szerintük talán meg sincs bennük. Azonban nem hagyom ki egy-egy természetfotó lehetőségét sem utazásaim során.
Nyikos Péter
Nyikos Péter
2008 óta foglalkozom komolyabb szinten alkalmazott fotográfiával, fotóriporttal és fotóművészettel. Szabadúszó fotósként és független filmesként több országos és regionális lapnak dolgoztam be az évek során. Bár nagyon ritkán indulok pályázatokon, a Népszabadság és a Magyar Turizmus Zrt. pályázatain 2009-ben és 2010-ben első díjat nyeretem. 2011 óta az MTI fotóriportere vagyok a Sopron környéki régióban. Munkáimat a külföldi médiumok és hírügynökségek is rendszeresen átveszik. Ezzel párhuzamosan az alkalmazott fotográfia területén folyamatosan dolgozom esküvőkön, magán és céges rendezvényeken, sporteseményeken, akár ipari vagy extrém környezetben is. Több önálló kiállításom is volt az elmúlt években. 2015-ös komáromi kiállításomat a Canon Hungária támogatta.
A képalkotásban elsősorban az emberábrázolás foglalkoztat, legyen az színpadi, sport, dokumentarista, esemény fotózás, vagy dokumentum filmezés. Legtöbb időt karrierem során a fesztiválok, koncertek, színpadi produkciók fotózásával töltöttem.
Ahogy nem mindegy az, hogy ki milyen szinten tud írni és olvasni, úgy a közösségi média felértékelődésével ma már alapkészség az, hogy ki milyen szinten képes a fotóival kommunikálni, érzéseket, üzeneteket közvetíteni. Mindezek mellett a legfontosabb, hogy élvezzük, értsük és szeressük a fotózást. Oktatóként ezt a szemléletet szeretném átadni a tanítványaimnak.
Kontár Csaba Attila
Kontár Csaba Attila
Már gyerekkoromban festők albumait lapozgattam és imádtam nagy alapú, vastag fotós albumokat nézegetni. Később az analóg technikába volt lehetőségem belekóstolni egy kicsit (negatív előhívás, nagyítás…), de ez csak rövid utazás volt. 2000 -ben kaptam meg az első, 1,3 Mpx -s digitális fényképezőgépemet. Azóta fotózom kisebb-nagyobb sikerrel. Majd a Nextfotó alaptanfolyama után folyamatosan továbbképeztem magam. Addig ösztönöztek, míg 2016-ban fotográfus végzettséget szereztem. Ekkor indultam el első komolyabb hazai fotópályázaton. Azóta ez lett a „fotós hobbim”. 2021-ben kiérdemeltem a FIAP fotóművész címet.
2015-ben Dunaújvárosban megalakítottuk a Panoráma Fotó Egyesületet, aminek azóta is tagja vagyok. Elsősorban a városi fényképészet (épület és street is), valamint a természetfotózás érdekel a legjobban.
Jánosik István Tamás
Jánosik István Tamás
2000-től dolgozom egy nyíregyházi középiskolában, informatikusként, ahol már munkám kezdetekor kaptam egy digitális fényképezőgépet, mellyel a rendezvényeket dokumentáltam, és közzétettem. Egyre jobban kezdett érdekelni a fotózás. A fotózás technikai szemszögből is érdekel, folyamatosan figyelemmel kísérem az egyes gyártók termékeit. Cserélhető objektíves fényképezőgép vásárlása után beiratkoztam egy fotótanfolyamra, hogy fényképezéssel kapcsolatos gyakorlati tudásomat tovább fejlesszem. 2017-ben elvégeztem a fotográfus OKJ-s szakmát, így már lehetőségem lett nagyobb publicitást adni a fotós tevékenységemnek. Saját kis fotóstúdiót is kialakítottam. Szeretem a tájfotózást, a portrékat, vonzanak a szép és különleges helyek. Időközben csatlakoztam egy helyi fotós egyesülethez, melyben a több éves közös munka eredményeként idén szeptemberben megválasztottak a fotóklub vezetőjévé. Jánosik István Tamás informatikus – fotográfus facebook: jitfotó
Balogh Gábor
Balogh Gábor
A fotózást a 80-as években kezdtem még analóg technikával, beleértve a negatív film elõhívását és a papírképek nagyítását is. Néhány év után egy 15 éves szünet következett, ami 2004-ig tartott. Ekkor már digitális technikával újrakezdtem a fényképek készítését. Eleinte, az akkor nagyon elterjedt fotós oldalakon tettem közzé a képeimet, ahol remek közösségek alakultak ki. 2008-tól veszek részt sikeresen magyar és nemzetközi pályázatokon. Néhány éve szereztem meg a FIAP és a MAFOSZ mûvésze címet. Büszkeséggel tölt el, hogy a két legutóbbi Esztergomi Fotográfiai Biennálé kiállításon 3-3 képpel szerepelhettem.
Kedvenc témáim a makró és az akt, de a tánc és a színpad fotózása se áll távol tõlem, fõleg a dinamikus ábrázolást kedvelem.
Díjak:
V. EUROFOTOART Szatmári-Papp Károly díj
XIX. Aktfotó biennálé különdíj
XXIV.Alföldi fotószalon különdíj
Roczkó Dusán
Roczkó Dusán
Pécsett születtem és ebben a mediterrán városban élek kisebb nagyobb megszakításokkal. A fotózáshoz mindig közel álltam, családunkban sokan fotóznak hobby szinten. Eleinte -mint sokan- kompakt filmes gépekkel és régi orosz masinákkal fényképeztem, aztán a digitális korszakban ma már kezdetlegesnek számító bridge és kompakt gépekkel. A DSLR fotózás több éve került a látómezőmbe és ekkor kezdtem el a kedvenc témáimat (alpesi hegyek, erdők) komolyabb felszereléssel fotózni. Szeretem a medium format hatást keltő panoráma fotókat, a nagy részletességű – akár hdr – tájképeket. A régi m42 szabványú vintage objektívek képességei is érdekelnek, ezért sokszor fix manuál objektívvel fotózok. A portréfotózásban nem annyira a tökéletes kidolgozás és az órákig tartó utómunka, sokkal inkább a valós – emberi pillanatok ábrázolása a fontos számomra. Ezt akár egy elkapott utcai portrénál, akár egy rögtönzött portréfotózásnál megpróbálom érzékeltetni. Szeretek az irányzatokkal és a szabályokkal néha szembemenni, de fontosnak tartom az ismeretüket. A fotózásban végtelen kreativitás és lehetőség van, szeretném ezt minél több emberrel megszerettetni, mint az önmegvalósítás egy formáját.
Fodor Emil
Fodor Emil
Gyerekkoromtól kezdve szerettem volna megtanulni szépen fotózni.. ..voltam pék, sofőr, dolgoztam mint újságíró, bolti eladó, majd 2014-ben beiratkoztam egy fotós tanfolyamra.. (..előtte más dolgom volt.) Azóta a fotózás jelentősége kinőtte magát életemben. Már régen nem hobbi, hivatásnak sem nevezném, de sokszor ez ad értelmet a mindennapoknak. Mára megélhetésemül is a fotózást választottam, leginkább a dokumentarista, zsurnaliszta látásmód áll közel hozzám.
Kulcsár Melinda
Kulcsár Melinda
Portréfotózással foglalkozom. Ezen belül is a beauty-fotózás, a magazin stílusú képi világ megteremtése, illetve a fine art áll legközelebb hozzám. Bár szeretem az elkapott pillanatokat, mégis mindig arra törekszem, hogy a modelljeimet időtlen, klasszikus pózban és minőségben örökítsem meg. Legnagyobb példaképeim talán épp ezért Peter Lindberg, Irving Penn és Richard Avedon.
Pálfi László
Pálfi László
Fiatal koromban rajzolni tanultam, így rajzoltam, festettem. Állítólag tehetséges voltam. Aztán a rajz elmaradt, de az érdeklődés fennmaradt a képzőművészetek, különösképpen a festészet iránt. Később már felnőttként, miután a főiskola elvégzése után sok szabadidőm lett bekattant a fotózás. Autodidakta módon képeztem magam, majd elvégeztem az OKJ-s fotográfus képzést. Természetkedvelő emberként a természet- és tájfotózásban érzem a legotthonosabban magam, de nem ijedek meg attól sem, ha stúdióba kell vonulni vagy esetleg egy sporteseményt, koncertet kell fotózni. Legújabban a street fotózás és a történetmesélő fotográfia (storytelling) mozgatja a fantáziám. Szívesen méretem meg a képeimet hazai és nemzetközi pályázatokon, szigorúan szakmai zsűri előtt, és sok elfogadás, kiállított kép mellett pár díjat is sikerült már begyűjtenem.
2015-ben alapítottuk a dunaújvárosi Panoráma Fotó Egyesületet, amelynek azóta is vezetője vagyok.
Bognár Péter
Bognár Péter
2008-ban kezdtem fotózással komolyabban foglalkozni. Első komolyabb tanulásom színtere pár évig a fotozz.hu volt. Majd több internetes oldalon is kipróbáltam magam a végén az egészen komolyig, ahol kurátorok döntik el, hogy mely kép jelenhet meg az oldalon. A Miskolci fotóklubhoz 2012 őszén csatlakoztam. Immár két éve a klub elnökhelyettese vagyok. Eleinte főleg táj, és makró fotókat készítettem. Imádok a természetben lenni. Mára már sokat változott az ízlésem is. Folyamatos fejlődés mellett egyre újabb megoldásokon, ötleteken töröm a fejem. Legyen az bármely ág. Meggyőződésem, hogy a tanulásnak soha nincs vége. Ami tegnap tetszett az ma már nem. Örök elégedetlen vagyok a saját teljesítményemmel, és ez hajt előre.
Krnács András
Krnács András
Végzettsége szerint gépészmérnök, műszaki tanár, mozgóképkultúra és médiaismeret szakos tanár, okleveles technika és okleveles minőségfejlesztés tanár, alkalmazott fotográfus. Közoktatási gyakorlatot szerzett szakközépiskolában és gimnáziumban, felsőoktatási gyakorlatot a SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karán. Igazgatója volt egy alapítványi szakközépiskolának. Szakterülete a multimédia és a médiatudatosságra nevelés. Multimédiát, fotó- és videotechnikát és e-learning tárgyakat tanít a Szegedi Tudományegyetemen. Szervezője a hallgatók fotókiállításainak a tavaszi és az őszi kulturális fesztivál keretében. 40 éve kezdett fotózni, kezdetben analóg eszközökkel. Leginkább épületeket és eseményeket kap lencsevégre, de szereti a tájfotó műfaját is.
Tóth József
Tóth József
Felnőttek oktatásában nagyvállalati környezetben szerzett gyakorlatot. A szolgáltató szektor különböző területei után a Fotózás “találta” meg. Társalapítója a szegedi LightFactory Fotóstúdiónak, ahol 2013 óta fogadják a műterm körülmények között fotózni vágyó profikat, vagy éppen a kedvtelésből fotózókat, ahol jelenleg is stúdióvezetként segíti azokat, akik kérik. Szolgáltatóként az ügyfelekkel, tanárként a fotózás fortélyait elsajátítani kívánó hallgatókkal foglalkozik. Alkalmazott fotográfusként legtöbbször az ember a fotózása tárgya, legyen az kisgyermek, család, rendezvény, vagy egy személyes portfolió. Ez mellett még a klasszikus tárgyfotózás, vagy a különleges fotózás a szakterülete.
Keresztes László Péter
Keresztes László Péter
Bármit is csináltam életem során, abban mindig kerestem az alkotás, kreativitás lehetőségét. A fotózással komolyabban 2008-tól foglalkozom. Farkas-Szőke Balázs tanítványa voltam. Nagyon sokat
köszönhetek neki, Tőle tanultam meg az alapokat, és kaptam bátorítást, hogy érdemes ezzel foglalkoznom. A jó tanár meghatározó lehet egy egész életre… Ő ilyen volt. Eleinte csak saját örömömre készítettem képeket, majd egy idő után egyre több megbízást kaptam esküvők, családi rendezvények, portrék, portfóliók, enteriőrök fotózására. Képeim megjelentek több magazinban, könyvborítón, katalógusban, és közösségi terek falain is. Szeretem kipróbálni magamat a fotózás minden területén, de a portré, emberábrázolás áll hozzám legközelebb. Mindig is hittem, hogy a művészet egyfajta nyelv. Egy olyan nyelv, amit mindenki megérthet. Egy nyelv, mely által az emberek kifejezhetik önmagukat, az érzéseiket, az őket körülölelő világot… mindezt akár a fotózás által. A fotózás univerzális művészeti nyelv.
Kiállítás:
A DeviantArt meghívására a Cosplay Expon..
Magazinok:
Four for Two magazin – szerződéses partner
Kertbarát magazin
Otthonok és praktikák
Fehér Gábor
Hack Róbert
Fehér Gábor vagyok, 38 éves. Az évek során sok tapasztalatot szereztem a fotózás mellett különböző multinacionális vállalatoknál, a szolgáltató iparban és a coaching területén is. Szeretek emberekkel foglalkozni, és szívesen teszem energiámat olyan tevékenységekbe, melyek kreativitást, szervezőkészséget igényelnek.
Balogh Imre
Balogh Imre
Húsz éves voltam, amikor az első tükörreflexes gépemmel elkezdtem fotózni. Az analóg technikán tanultam meg az alapokat. A továbbiakban pedig próbáltam lépést tartani a fejlődő fotó technológiával. Önképzéssel persze nem ment minden, ezért Budapesten több fotós iskolát végeztem el. Öröm volt számomra, hogy nagy nevű fotósoktól tanulhattam. Az elmúlt években a fiatalabb korosztálynak tartottam fotós oktatásokat Szolnokon. A Szolnoki Fotóműhely nevű fotóklubbot vezetem. Itt fotós képzéseket, közös fotós túrákat és kiállításokat szervezek. A képeim közel húsz kiállításon szerepeltek Szolnokon, Szegeden és Nagyváradon.
Kedvenc témáim az épített környezet, események, rendezvények és esküvő fotózás. Persze más témák is közel állnak hozzám. Olyan képeket igyekszem készíteni, melyek láttán a néző egy kicsit megáll, jobban megnézi, és esetleg elgondolkozik a látottakon.
Pataki László
Pataki László
2008-ban kezdtem a fotózással foglalkozni, ekkor vettem az első digitális gépemet. Amatőr fotósként a csillagászat is érdekel. Inkább a természet és a makró fotózás áll közel hozzám, de pár éve van szerencsém esküvő fotósként is dolgozni. Folyamatosan képzem magam, és szívesen osztom meg másokkal az eddigi tapasztalataimat.
Házi Zsolt
Házi Zsolt
Ahogy sokak esetén, nekem is gyermekkoromból származik a fényképezés szeretete, így hetedik osztályos általános iskolás koromban vettem meg zsebpénzemből életem első fényképezőgépét a helyi Ofotértben. Először fekete-fehér majd színes filmekre fotóztam és örökre rabul ejtett az elmúló pillanatok felidézését lehetővé tevő technika. A digitális korszak újabb lehetőségeket hozott, így 2006-ban vásároltam első tükörreflexes digitális vázamat. Elsősorban az ember, mint téma áll legközelebb hozzám, így hamarosan az esküvők világában találtam magam. Vállalkozóként 2008. óta vagyok részese az esküvőknek hazánkban és külföldön egyaránt. Az OKJ-s fényképész vizsga, önképzés és számos workshop közül legbüszkébb a világhírű Jerry Ghionis esküvő fotós által szervezett “Masterclass” képzésre vagyok. Tagja vagyok továbbá a Nyugat-Dunántúl egyik meghatározó esküvő fotósokat tömörítő “Prémiumfotósok” közösségének.
Komló Csaba
Komló Csaba
9 éves koromban kezdtem fényképezni egy szovjet gyártmányú kompakt géppel, fekete- fehér Fortepan filmre. Próbáltam mindent megörökíteni, amit fontosnak gondoltam, ennek eredményeként egyre-másra teltek meg a cipősdobozok az Ofotértban kidolgoztatott képekkel. Középiskolás voltam, amikor az első SLR kamerámat megvettem, ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni a képkomponálással és a fotózás technikai hátterével. A vizualitás mindig közel állt hozzám, dolgoztam városi televízióban operatőrként, mozigépészként, vágóként stb. Készítettem fotókat és mozgóképeket promóciós és oktatási célra, közben igyekeztem minél több workshopon és tanfolyamon részt venni az utcai fotózástól kezdve az infrafényképezésen át a digitális utómunkáig, aminek eredményeként egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nagyon sokat kell még tanulnom. Szerintem mindenki képes arra, hogy kiváló fotót készítsen, a tanfolyamok, workhsopok, beszélgetések abban segíthetnek, hogy ehhez kevesebb próbálkozásra legyen szükség.
Balázs Ádám
Balázs Ádám
2005 óta örökítek meg minden pillanatot. A fotó számomra egy amolyan esztétikus időkapszula. Eleinte ez volt a fő motivációm, a „capture everything” mottó mentén haladtam, majd elkezdtem lépkedni a „szakmai-lépcsőn”, és kipróbálni minden fajta fotós technikát.
Beszippantott a képalkotás világa, annyira, hogy tudtam, ezzel akarok foglalkozni.
Jelenleg 2018 óta mint főállású fotós és videós vállalkozó tevékenykedek. Fő területem az emberábrázolás és a dokumentarista fotózás, ha pedig ki szeretnék kapcsolni, elvonulok a természetbe és táj valamint általam mood képeknek hívott hangulatfotókat készítek.
A modern trendeket igyekszem ötvözni a sajátos elképzeléseimmel, örök lázadóként pedig bátran szakítok a „nagy könyvben” megírtakkal.
A kezdetek óta dolgozik bennem a közlés és alkotás iránti vágy, töretlen célom a maradandó alkotása.
Varga Balázs
Varga Balázs
2012-ben, a kisfiam születésével egyidejűleg lépett be az életemben a fényképezés is. Akkoriban arra vágytam, hogy nekem is meglegyenek azok a “bizonyos családi képek”, amiket idősebb korban egy kis nosztalgia erejéig öröm elővenni, mellyel, mint egy eszköz vissza lehet repülni a múltba. Az érdeklődés a szimpla családi emlékfotóktól kezdte kinőni magát valami még eredetibb irány felé. Elkezdett a fényképezés komolyabban érdekelni, mint emberábrázolás, dokumentarista fotózás, életképek bemutatása. Imádom, ha a képen megelevenedik a mozgás. Számomra ettól valódi, élő egy kép. Nagy kedvenceim közé tartoznak a fekete-fehér képek, véleményem szerint ott érvényesül minden, ami maga a KÉP. Rengeteg fotós hat rám, belőlük merítek ihletet, inspirálódok, időről-időre igyekszem magamat fejleszteni. A fényképezés nekem egy kifejezési forma, ahol igazán önmagam lehetek és messze engedhetem a fantáziámat, melynek csak a képzelet szabhat határt.
Kedvelt témáim a párok, család, riport és esküvői fotók.
Horváth Gergely
Horváth Gergely
Horváth Gergely vagyok, fotográfus, egyéni vállalkozó. 2017-ben, tehát nem is olyan rég kerültem kapcsolatba a fotózással, méghozzá egy jobb fotós képességekkel rendelkező mobil révén. Próbáltam vele tudatosabban fotózni, "komponált" képeket készíteni. A környezetem szerint egész jól sikerültek, így az interneten elkezdtem tanulni, hogy miként fotózunk DSLR géppel. Érdekelt a technikai része, valamint rengeteg képértékelés videót néztem. Több hónap tanulás és utánajárás után vásároltam meg első használt DSLR gépem, egy Canon 1100D-t. Ezzel a géppel kezdtem el komolyabban fotózni, akkoriban még, mint mindenki, minden témát. Mellette autodidakta módon, valamint barátok révén tanultam a képkészítés rejtelmeiről. A tapasztalat, és egyre több ismeret birtokában bővítettem felszerelésemet, annak érdekében, hogy minél több témában tudjak alkotni. Állvány, teleobjektív, közgyűrűsor, aztán másik váz, fényerős objektívek, és eljutottam oda, hogy megkértek, hogy egy kis polgári esküvőt fotózzak le, csoportképekkel, néhány kreatív képpel. A munkát elvégeztem, a megrendelőim elégedettek voltak, így a következő lépcsőt a fotográfus végzettség megszerzésében láttam. 2021. februárjában sikeresen vizsgáztam, és egyéni vállalkozást váltottam, hogy megrendelőim igényeit maradéktalanul ki tudjam elégíteni. Néhány alkalommal került be képem a megyei napilapba, lakóhelyemen rendezett fotókiállítás keretében bemutathattam néhány képem, és harmadik alkalommal kerültek be fotóim a lakóhelyemen kiadott éves naptárába is. Évente több családi fotózásra, pár fotózásra, valamint esküvő fotózásra kérnek fel. Kedvencem mégis a Street műfaj, ha tehetem, gyakran sétálok városok utcáin a témát fürkészve…
Ribárik-Keller Melinda
Ribárik-Keller Melinda
Amikor 2013-ban először egy komolyabb gépet fogtam a kezemben, libabőrös lettem. Talán az nyűgözött le, hogy képes vagyok megállítani az időt, hogy szavak nélkül tudok beszélni az emberekhez. Néhány évvel később fotográfus végzettséget szereztem. Kislányom születése óta a szívemhez legközelebb az újszülött és családfotózás áll.
Gyógypedagógusként is dolgozom, imádok tanítani. Szerencsés vagyok, mert összeköthetem a pedagógiát a fotózással. Extrém sportot is űzök, pedagógiai és fotós pályafutásom alatt már rengeteg mindennel találkoztam, így nem ijedek meg a nehezebb feladatoktól sem.